Kass Kávéház, Vigadó

1897-ben vásárolta meg a Stefánián álló telket Kass János szegedi vendéglős. A Tisza-part ekkor még rendezetlen, pocsolyás, nádassal borított terület volt, a vásárlást követően azonban a város vállalta, hogy rendezi a környéket, így születtek meg a Stefánián álló gyönyörű bérházak is. 1898-ra felépült a Kass-kávéház, más néven Kass-Vigadó, de még nem a mai formájában. Üzemelt benne egy kávéház, büfé, étterem, „játéktermek”, két hangversenyterem, és itt székelt néhány helyi polgáregylet is.

1914-ben Kass János a kor igényeinek maximálisan megfelelő, hatalmas szálloda kialakítását tervezte a kávéházi rész fölött. A Kass-ávéház a századelőn a szegediek egyik legkedveltebb szórakozóhelye volt, a társasági élet egyik központja, az I. világháború azonban érezhetően visszavetette a forgalmat, így Kass János 1915 őszén, eredeti terveivel ellenkezően bezárta a kávéházat, hogy az ne termeljen több veszteséget, és megkezdte az átalakítási munkálatokat. Az új szálló egy év múlva, 1916 őszén meg is nyílt, a kávéház pedig ezután Kis Kass néven üzemelt tovább, bár a városlakók gyakran csak Bohémtanyaként emlegették.
A két világháború között újra a szegedi kulturális (és éjszakai) élet egyik központja lett a kávéház, itt alakult meg a Szegedi Fészek, a helyi írók, költők és művészek klubja, aminek eredményeképp a helyi értelmiség találkozóhelye lett a Kass. Mellettük olyan prominens vendégek is megfordultak itt, mint Ady Endre, Juhász Gyula, Bródy Sándor és Bartók Béla.

1928-ban Kass János elhunyt, az egész város gyászolta. A szállót ezután fia, ifj. Kass János vette át. Az I. világháborút követő gazdasági válság azonban alapjaiban rendítette meg a szálló egészének működését: a harmincas évek elején egyre nagyobb deficittel járt a működés, ami végül az épület bezárását, az alkalmazottak elbocsátását, valamint az ingóságok, sőt magának az épületnek az elárverezését eredményezte.

Az épület új tulajdonosa egy, a működtetésre alakult részvénytársaság lett, amely kisebb felújítási munkálatokat követően 1934-ben újra megnyitotta az épületet. Ifj. Kass János azonban nem engedélyezte a Kass név használatát, így a szálló a Hungária nevet kapta. A harmincas évek végéig fokozatosan bővült a kínálat: bridzs-szalon nyílt, majd egy bár és éjjeli lokál; rendszeresen tartottak zenés esteket, az étterem mellett pedig kialakítottak egy halászcsárdát is. F: Bátyai Jenő - Bátyai Gitta: A Kass Szeged, 1998.)